PannoniArt – Kreatív nevelés a hagyományok tükrében 1.
2012 . szeptember 1-jén indult a Nevelők Háza Egyesület és a PTE 1. sz. gyakorló Általános Iskolája közös projektje, melynek keretében 4 kreatív területen – építészet, képzőművészet, fotográfia, előadóművészet – valósulnak meg a fejlesztések. A projekt központi témája Pécs kreatív iparának megismertetése, valamint a kreatív területeken való jártasság elsajátítása. Fontos szempont a projekten belül, hogy a résztvevő gyerekek helyi művészekkel találkozzanak, helyi alkotásokat, helyi kiállító- és játszóhelyeket ismerjenek meg, ezzel is erősítve kötődésüket a városhoz.
A megvalósításra kerülő tematikák jelentős részben a 2000 éves város építészetén, és a Pécs életében meghatározó szerepet betöltő Zsolnay örökségen alapulnak.
Építészet
Az első szakaszban a résztvevők megismerték a Zsolnay család élettörténetét. A vállalkozó majolikagyáros mindennapi fegyelmezettsége, szigorúsága, puritánsága, a vállalkozásaiban az egyre magasabb minőségre törekvés ma is követendő lehet. A családtagok „bőrébe bújva” mutatták be a gyerekek a három gyermek neveltetését, melyet egyrészt a fogyasztási aszkézis, másrészt a kulturális luxus határozott meg. Megismerkedtek a további családtagok és generációk tevékenységével is.
A gyár épületeit először megnézték korabeli képeken, majd a valóságban is egy séta keretében a Zsolnay negyedben.
Fotográfia
A szakkör keretében rendszeresen látogatják a Pécsett rendezett fotókiállításokat. Megismerkednek helyi és az ország más részéből érkező alkotók munkásságával.
Újra „feltalálják” a fényképezést. Ennek kapcsán fotogramokat, valamint előhívóval és fixírrel festett képeket készítenek. Már barkácsoltak egy camera obscurát, mellyel fényképeztek is. Rendszeresen járnak fotósétákra, túrákra. Közben ismerkednek a digitális és a hagyományos fényképezés technikájával, tanulják a kompozíciós alapszabályokat.
Előadóművészet
A színjátszó csoportok derekas munkát végeztek a program első felében. Az rövid önismereti szakaszban drámás feladatokkal derítették ki a jelentkezők személyes képességeit, motivációit. Majd színjátszós munkaformák serege következett: itt csiszolgatták a kiálláshoz, a megszólaláshoz, a színpadi jelenléthez, a közös színi tevékenységhez szükséges képességeket.
Alkalomról-alkalomra bővültek ismereteik, tapasztalataik, amit minden esetben gyakorlat útján szereztek meg. Ezután mindkét csapat szerepet vállalt az iskolájukban hagyományteremtő szándékkal megrendezett Luca-napi komplex tanulmányi nap programjában.
Csoportjaink közül az egyik csapat profilját a népi játékok, hagyományok, a népi színjátszás elemeinek megismerése alakítja. Első fellépésük is ennek jegyében jött létre, hiszen a folklór gazdag hagyományaiból merítve a betlehemezés egy dramatizált változatával álltak a közönség elé. Ennek sikerén felbuzdulva határozták el, hogy anyaintézményük tavaszi műsoros estjén tovább kalandoznak a műfaj keretein belül, így ebből az alkalomból Petőfi halhatatlan vígeposzát, a Helység kalapácsát tűzik műsorukra.
A másik csoport műalkotások színpadi adaptációjának megvalósításán fáradozik. Luca-napon egy vidám krampuszos jelenettel szórakoztatták alsó tagozatos közönségüket. Miután így átestek a tűzkeresztségen, egy nagy, közös elhatározással Szabó Magda: Abigél című művével kezdtek el foglalkozni abból a célból, hogy egyes – a gyerekek fantáziáját megmozgató – részeit színpadra állítsák.
Képzőművészet
A városban alkotó művésztársak közül meglátogatták Ernszt András festőművészt, és a kötetlen beszélgetés kellemes meglepetése volt, hogy meghívást kaptak a szomszéd mű-terembe is, Nyilas Márta festőművésztől. Ezzel a látogatással még adósak, de a tavasszal mindenképp sort kerítenek rá.
Ernszt Andrástól számos, a festői alkotómunkával, technikákkal és munkamódszerekkel kapcsolatos kérdésre kaptak választ. De persze a legérdekesebb kérdés még is csak az volt: Miért és hogyan lesz valakiből festőművész?
Az előkészítő szakaszban azonnal gyakorlati jellegű alkotómunkával kombinálták tevékenységüket, amit aztán természetesen tovább fejlesztettek. Itt került sor a klasszikus nyomhagyás-, nyomatkészítés értelmezésére, amit azonnal kombináltak kollázs-, és fotomontázs technikával. Ezek a munkák részben a szabadban és a szertárban talált, gyűjtött anyagok segítségével készültek. Az anyagok, a természeti tárgyak java része már elpusztult, de természetesen a digitális fotók megmaradtak, így a mulandó és a megmaradó anyag együtt van jelen az alkotófolyamatban.
Jelenleg kollagráfia/kollázs nyomat, és papírkarc technikákkal foglalkoznak, illetve keresik ezek kombinálásának lehetőségét is. A tervezés, nyomtatás valamennyi fázisát még nem járták körbe, de már kész alkotásaik is vannak. A további alkotómunkában a síkművészeti munkák és technikák mellett a plasztikai kifejezés lehetőségeit szeretnék kipróbálni.
Több változatot is készítettek a projekt logójára, ezek közül kerül ki a projekt hivatalos logója.
Április 18-án nagyszabású projektnapot rendezünk a Civil Közösségek Házában, amelyen mind a négy kreatív szakkör bemutatkozik. A projektnap keretében kiállítások, színielőadás és a Zsolnay minták felhasználásával készült portfólió várja az érdeklődőket.
