PannoniArt – Kreatív nevelés a hagyományok tükrében 2.

Nyolcadik hónapja működnek azok a szakköri csoportok a PTE 1. Számú Gyakorló Általános Iskolában, amelyek tevékenységének középpontjában a helyi, pécsi kreatív ipar hagyományainak, jelenének megismertetése és az ezekhez kapcsolódó kreatív képességek, jártasságok kialakítása és fejlesztése áll. A projekt félidejében nagyszabású művészeti projektnap került megrendezésre, melynek több célja volt. Egyrészt eljött az ideje annak, hogy az eddigi eredmények nagy nyilvánosságot kapjanak, a csoportok bemutathassák termékeiket, alkotásaikat, számot adjanak tudás- és képességbeli gyarapodásukról és értékelő visszajelzéseket gyűjthessenek be kortársaiktól a tartalomra és személyes teljesítményükre vonatkozóan. Másrészt a következő évi kreatív tevékenységekre történő jelentkezéseket is szerettük volna könnyebbé tenni, a választásokat megelőző döntést alaposabbá tenni. Harmadrészt szerettük volna az iskola hagyományos művészeti bemutatóját korszerűsíteni, tehát olyan közösségi alkalmat akartunk teremteni, ahol a diákok nézőként, alkotóként és kritikusként is megnyilvánulhatnak, mégpedig minél több művészeti tevékenységbe történő bekapcsolódás során.

A siker várakozásunkat igazolta és felül is múlta. A két helyszín a Civil Közösségek Háza kertje és szinte összes terme, valamint a PTE 1. Sz. Gyakorló Általános Iskola volt.

Ezen a napon 56 gyerek tekinthetett meg forgószínpadszerű szervezéssel 3 művészeti bemutatót: a két színjátszó szakkör előadását (Petőfi Sándor: A helység kalapácsa, Szabó Magda: Abigél) Papp Zoltán rendezésében, és a Campanella énekkar műsorát Schóber Tamás vezényletével. Ugyanezek a gyerekek a különböző művészeti foglalkozások közül választhattak néhányat, amelyen belekóstolhattak pl. a drámajátékba, a zenélésbe, a papírművészetbe, a fényképezésbe és a fazekasságba. Két kiállítást (fotó és grafika) néztek meg a CKH új és nagyon szép kiállítótermeiben és részt vehettek egy, a Zsolnay család történetével foglalkozó bemutatón is.

Természetesen szerettük volna a foglalkozásokba és az előadásokba történő bevonódásukat minél nagyobb mértékben biztosítani, valamint kíváncsiak voltunk a reflexióikra is. Ezért minden tanulónak egy projektnaplót kellett készítenie, melynek a művészeti projektnapra vonatkozóan változatos tartalmakat kellett dokumentálnia: a látott és átélt dolgokról ajánlást, kritikát, rajzot, térképet, stb. Az alábbiakban ezekből a projektnaplókból idézek.

Színdarabok

Miután találkoztunk bementünk a Kultúrkertbe. A megnyitó beszéd után az osztálytársaim adták elő az Abigélt. Nagyon tetszettek a bejátszott hangok, és jó volt látni, hogy milyen ügyesek az osztálytársaim.

Mindenkinek figyelmébe ajánlom Szabó Magda Abigél című műve alapján rendezett színi előadást az 1. Számú Gyakorló Általános Iskola diákjainak és tanárainak előadásában. A rendezés jól tükrözi az elkényeztetett kis gimis lány karakterét, felnőtté válását. Ginának otthonától elszakadva kell helyt állnia, a nehézségeken azonban átsegíti őt társai szeretete.

Ez egy szomorú történet volt. De a végén van egy kis boldog pillanat. Hogy miért boldog, azt csak akkor tudod meg, ha megnézed! Vitay Georgina (Hortay Csenge) nagyon jól játszotta a szerepét. Őt nézve úgy éreztem, hogy én is abba az osztályba járok. A színészek remekül játszották el a szomorúságot, a dühöt, a kiközösítést.

Petőfi Sándor művét elég viccesen adta elő Zoli bácsi színjátszó csoportja. A fellépők adottságait kihasználták, például, hogy ki magas és ki alacsony. És hát a szemérmetes Erzsókért is megküzdöttek nem hétköznapi módon…

A szereplők beleélték magukat a szerepükbe, legnagyobb átéléssel a Vitéz Csepü Palkót alakító Feiszthammel Brúnó játszott. A jelmezek visszaadták a történet korát. Aki méh nem ismeri Petőfi művét és jól akar szórakozni, okvetlen nézze meg a darabot, nem fog unatkozni

Kézművesség

A kézműves foglalkozáson sok érdekességet tudtam meg a Zsolnay gyárról és az ott alkalmazott technikáról pl. mázkészítés, színek keverése. Zsolnay motívumokat készítettünk.

Nem vagyok egy olyan típus, aki nagyon oda van az ilyenekért, de ez meglepő módon tetszett. Könnyű volt és a végén az eredmény visszaadta a befektetett munkát.

Tehetség és szorgalom – a Zsolnay család

A Zsolnay családról nagyon sok információt tudtunk meg. Megismerkedhettünk az agyagozással és a kerámiákkal, sőt a Zsolnay családfát is láthattuk. Nagyon tetszett, hogy mi is készíthettünk hasonló tárgyakat. Engem nagyon megfogott, mert nem is tudtam, hogy Zsolnay ilyen híres volt. Szerintem minden pécsi iskolának kellene egy ilyen ismertető, mert sokan nem is tudják, milyen nagyszerű ember volt Zsolnay. Az egyik osztálytársam részt vett az előadásban.

Nagyon tetszett, hogy a táblára felírták a fontos információkat. Gréti néni segített a diákoknak. Képeket is mutattak a vetítőn. Mi jut eszedbe a Zsolnay névről? Ezeket a szavakat a közönség mondta: Pécs, váza, kerámia, porcelán, zöld, öt torony, eozin, gyár, Zsolnay Vilmos. Nagyon tetszettek a Zsolnay motívumok alapján készített tárgyak, játékok, amiket a szakkörösök készítettek.

Zene-bona

Az ismerős zenészek – iskolatársaink és egyikük édesapja– népi zenét adtak elő, viccesen. Akik hallották, azok jókedvre derültek tőle. És látszott, hogy mindegyik előadó beleélte magát. Nekem nagyon tetszett, mert ez a fajta zene élőben jobb. Én biztos nem tudtam volna ennyit fejből eljátszani.

„Megmozdul a rajz”

Ez a program hangulatos és vidám volt. Régi és újfajta rajzfilmbejátszásokat láttunk… A legjobb mégiscsak az volt, hogy saját mozgóképet készíthettünk magunknak.

Campanella

A kórus nagyon szép műveket adott elő, néha-néha még én is énekeltem velük. Én ajánlom mindenkinek, hogy egyszer hallgassa meg őket, mert olyan csodálatosan énekelnek, hogy csak na! Számos helyen és versenyen voltak márt és soha nem jöttek haza üres kézzel. Tamás bácsi nagyon büszke rájuk.

Kiállítások

A rajzkiállításon nagyon szép rajzokat tekinthettünk meg, különböző technikával készültek. A legjobban a Tenger mélyén című tetszett, mert szép színes és ötletes volt.

Keresztes Kitti képe tetszett legjobban: A szivárvány szerint a világ című. Az egész kör alakú, de a közepéből négy szirom jön ki. A színek sötét és világos árnyalatát is megmutatja.

A képek gyönyörűek voltak, de volt egy, ami nagyon szép volt, érdekes, színes és nagyon tetszik: Dudás Réka képe a Tenger mélyén 01 . A legszebb kép a TV torony. Gyönyörű szép téli légi fotó. A Misina tetőt ez teszi népszerűvé. A fotót a technika tanárom, Hámori Gábor készítette. Erre a toronyra azt mondom, hogy Pécs „felhőkarcolója”. Gyönyörű fotókat láttunk akár olyan egyszerű dolgokról is, mint például egy fákkal benőtt kis utca. A kedvenc képem Illés Gergőtől A hóvirág (a műnél nem láttam címet, ezért én adtam neki).

Az a véleményem, hogy sok ember fotózza le a hóvirágokat, de ahogy az emberek sem egyformák, úgy a képek sem. Ez a kép engem megérintett. A hóvirág a kedvenc növényem és ez a kép nekem a hóvirág törékenységét, ártatlanságát, védtelenségét, de egyben szépségét és az élethez való erejét is sugározza.

Csodálatos színes és gyönyörűen kidolgozott, gyerekek által készített képek voltak. A kedvencem a Vízi manó című kép, mert sokszínű és szépen megrajzolt kép. Ezt rajzot egy Németh Sára nevű lány készítette. Szerintem igazán tehetséges a rajzolás terén.

Fény – Kép – Ész

Nagyon jó volt, megtudtuk, hogy akár szemétből összeszedett cuccokból is lehet fényképezőt készíteni, hogy mi az az előhívó, és hogyan csinálnak fekete-fehér képből színeset. Ez a foglalkozás volt a legérdekesebbek közt is az első.

Papírművészet

Azért élveztem ezt a foglalkozást, mert Margit néni és Gabi néni nagyon érdekes papírhajtási technikát mutatott nekünk. Én egy kígyót hajtogattam, aminek a szüleim nagyon örültek. Az origami nagyon tetszett, ezt a naplót is ott hajtogattam.

A helyszín

Jó helyszínt választottak. A Sétatér a város gyöngyszeme, mindenkinek ajánlom, aki egy kis nyugalomra vágyik.

Drámai kóstoló

Nekem a kedvenc foglalkozásom a drámafoglalkozás volt. Azért mert végig játszottunk és nagyon vicces volt. Szerintem ez nagyon jó foglalkozás volt, mert itt egy kicsit felszabadultunk.

Általános

Ez a napló az április 18-án megrendezett projektnapról szól. Ez a projektnap a Civil Közösségek Házában és az iskolánkban zajlott. Két színjátszó csoport eljátszotta Szabó Magda Abigél című darabját és Petőfi Sándornak A helység kalapácsa című művét. Néztünk grafikai kiállítást a rajzszakkörök jóvoltából, belaktuk a Civil Közösségek Házának a szép kertjét, és hallgattunk egy kis „zene-bonát”, majd a Campanella kórust. Hámori Gábor bácsi bevezetett minket a fényképezés titkaiba is. Ez a napló azért fontos, mert ha nem kellene ilyet csinálni, nem biztos, hogy minden diák figyelne. Szerintem ez a csütörtöki nap ez nagyon jó volt, csak hát ugye kellett jegyzetelni is.

Az idei projekt napon nagyon sok mindent lehetett csinálni. A nagy nagyobb részét Civil Közösségek Házában töltöttük, majd később az iskolába mentünk. Izgalmas és érdekes nap volt. Mint rendezvényeken általában itt is megnyitóval kezdtek. Mikor Gréti néni és Csilla néni megnyitotta a napot, megtudtuk, hogy a ház 200 éves. Utána megnéztük az Abigélt.

Jó fárasztó nap volt, de megérte. Remélem, jövőre is ilyen jó lesz. Legalábbis pontosan ugyanilyen eseménydús legyen.